Képzelet vagy valóság? Te tanítottad már be az utódodat?
Képzeld el, hogy középvezető vagy, és a többletfeladatok vállalása és delegálása miatt szeretnél egy helyettest kinevelni a saját csapatodból, akivel közösen hatékonyabbá tudnátok tenni a rátok bízott területet. Ezzel egy időben új főnököd lesz, mert a korábbit áthelyezik.
Képzeld el, hogy az új főnöknek akadnak hiányosságai, ezért úgy dönt, körbeveszi magát megbízható ismerőseivel.
Képzeld el, hogy egy nap azzal szembesülsz, hogy az egyik ilyen „megbízható káder” feltűnően érdeklődni kezd a munkád és a csapatod iránt.
Képzeld el, hogy az új főnök szolidaritást színlelve közli veled, hogy tényleg kellene kapnod egy helyettest. Van is ötlete, ki lehetne az: a „megbízható káder”, és meg is kér, hogy az illetőt tanítsd be bizonyos feladatokra, hogy azokban helyettesíthessen.
Képzeld el, hogy néhány hónap múlva a főnök behívat, hogy akkor ugye, közös megegyezéssel távoznod kellene.
Ahhoz már nyilván nem is kell képzelőerő, hogy tudd, az utódod a „megbízható káder”…
Mit gondoltok erről? Kinek van deja vu érzése a fentiekkel kapcsolatban?