A másik szemében a szálkát is, a saját szemedben pedig még a gerendát sem veszed észre?
„Hülyékkel vagyok körülvéve. A csapat egyik fele lusta, a másik fele pedig alkalmatlan.”
Ezeket a szavakat évekkel ezelőtt mondta egy ismerősöm, aki akkor egy 37 fős csapatot vezetett.
Aztán felmondott.
Kiégett, elege lett.
Néhány évig szabadúszóként dolgozott. Akkor megint talált értelmet a munkájában, érdekesnek találta a feladatait, és a vállalkozását idővel bővíteni tudta. Elkezdett embereket is felvenni. A munkatársait saját maga válogathatta meg. Közben fejlesztette is magát vezetőként.
Ma már nem mondana olyanokat, mint a fenti mondatok.
Egy beszélgetésünkön összeszedtük, hogyan kerüli el az ítélkezést:
- Tisztában vagyok vele, hogy én sem vagyok tökéletes.
- Tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok tévedhetetlen.
- Tartok a tévedés kockázatától, ezért amiben nem vagyok biztos, azt nem harsogom fennhangon, hanem kétségeimnek is hangot adva említem meg.
- Tisztában vagyok vele, hogy a dolgok nem feketék vagy fehérek, lehetnek átmenetek is, lehet és érdemes a dolgokra más szempontból is rá nézni.
- Amikor valaki olyasmit csinál, amit saját értékrendem szerint negatívan értékelnék, akkor próbálok belehelyezkedni az ő helyzetébe, és nem a saját helyzetemből tekintek rá.
- Amikor valaki olyasmit csinál, amit saját értékrendem szerint negatívan értékelnék, s nem vagyok képes belehelyezkedni az ő helyzetébe, akkor megkérdezem tőle, hogy miért tartotta azt helyesnek.
- Nem az a bátorság, ha jól megmondom a másiknak, hanem az, ha felajánlom neki a segítségemet.
- Nem célom a másik ember fölé kerekedni.
by