Nem mindenkinek indul szépen a reggel. Rossz alvás után, nehéz ébredést követően, késéssel indulva, a világ ellenünk van. Vagy mégsem?
Vidáman sétáltunk Bejglivel, a pulinkkal, reggel, még a nagy hőség előtt.
Egy ember szaladt szembe velünk ingben, zakóban, vélhetően a vonathoz sietett. Érzékeltem, hogy mellettünk fog elfutni a járdán, ezért a kutyát a lábam mellé ültettem előzékenyen, hogy a rohanó embernek több helyet adjak, ne akadályozzuk őt.
Ám ő mégis megkerült minket, és az úttestre lépett, ott szaladt tovább, közben láthatóan méltatlankodott miattunk. 10 méterrel odébb aztán a sietségnél erősebb volt az a vágya, hogy beszóljon.
Visszakiabált, hogy „Szájkosarat, öreg!”
Nem vettem magamra.
Bejgli másfél méteres pórázon volt, ült az árnyékban, és mintha megértette volna az illető beszólásának okát, konfliktuskezelési tudásának birtokában, bölcsen rám nézett, hogy nem kell vele foglalkozni.
Mi inkább sétáljunk tovább ezen a szép reggelen – gondolta.
Jártál már így, hogy valaki rád vetítette a nyűgjét, bánatát, dühét?
Hogyan reagáltál?
by