Pontosan megterveztem a napomat, beütemeztem minden elintéznivalót, nem voltak benne üresjáratok, de túl feszített sem volt. Ám egy partner szeretne átrakatni egy találkozót, egy másik meg késik félórát.
Sokat emlegetett időmenedzsment módszer a 168 óra technika, amikor egy hétre előre megtervezzük a teendőket. Végiggondoljuk, melyik sürgős, melyik fontos, és azt is, mennyi időt vesznek igénybe.
Aztán egyszer csak egy partner délelőtt szól, hogy neki mégsem jó a megbeszélt időpont, nem lehetne-e délután vagy másnap a találkozó. Egy másik partner 20 percet késik, de ezt nem jelzi előre. Ennél még rosszabb, ha valaki elfelejti a megbeszélt találkozót, és akkor jön erre rá, amikor már hívjuk, akkor viszont a magyarázkodás után szinte könyörög egy új időpontért. Fő a rugalmasság, ezért gyorsan újratervezzük a napunkat, de érezzük, hogy nincs ez így jól, hiszen problémát okoz a változtatás, energiát vesz el.
Nehéz keménynek lenni, de bizonyos esetekben érdemes nemet mondani, és megértetni a másikkal, hogy a mi időnk is drága.
Jó hír, hogy az időkezelés tréningezhető, remek módszerekkel és tudatos gyakorlással hatékonyabban tudjuk intézni feladatainkat.
Ti hogy vagytok ezzel? Tudtok nemet mondani, és kiállni az érdekeitekért, vagy a rugalmasság jegyében inkább változtattok a saját programotokon?