Proaktív gondolkodással versenyelőnyhöz juthatunk

Több olyan céget ismerek, amely nehéz helyzetbe került a Covid alatt, és néhány olyat, amelyik még nyert is vele. Hogyan csinálták? Proaktívak voltak.

Sokan kérdezik tőlem, mi kell a proaktivitáshoz? No, nem az álláspályázatokban leírt elcsépelt értelmezéshez, hanem a valódi megelőző, kezdeményező proaktivitáshoz.

Szemléletes példa erre a Covid kezelése, illetve az előregondolkodás.

Rengeteg cég került nehéz helyzetbe, akár tönkre is ment a Covid alatt. Ám voltak olyanok, amelyek még nyertek is a bezárás okozta visszaeséssel. Hogyan csinálták?

Miután Kínában megjelent a Covid, és egyre több városban úgy akadályozták meg a fertőzés terjedését, hogy bezárták az üzleteket, éttermeket, otthonról kezdtek dolgozni az emberek, Európában is felmerült, mi lesz, ha itt is szed áldozatokat a vírus.
Amikor az olasz kórházakból az első megrázó felvételek érkeztek, akkor tanácsadóként kezdeményeztem egy vendéglátással foglalkozó ügyfelemnél egy megbeszélést.
Az ügyfél először csodálkozott. Az éttermei tele voltak, épp új embereket tanított be, mire én ünneprontó módon azzal jöttem, van-e terve arra, ha be kell zárnia az üzleteit.
Disztópiának tűnt, de mégis leültünk a vezetői csapatával.
Négy forgatókönyvet dolgoztunk ki egy elképzelt jövőre a kínai tapasztalatok és egyes vészjósló hangok alapján. Volt tervünk szigorúbb higiéniai előírásokra, csekély mértékű piaci visszaesésre, részleges bezárásra és totális kijárási tilalomra. Kidolgoztuk a folyamatokat arra az esetre, ha kevesebb embert lehet leültetni vendégtérben, ha csak ablaknál lehet ételt kiadni, és továbbfejlesztettük az ételkiszállítás lehetőségét is.
Mint utóbb kiderült, ezek a fejlesztések „békeidőre” sem voltak haszontalanok, versenyelőnyhöz juttatták a partneremet.

Aztán találtak két iraki covidos egyetemistát, és a leírt vészforgatókönyveket aktiválni kellett.
Ez a vendéglátós cég egyetlen emberét sem bocsátotta el a covid alatt, igaz, a béreket húsz százalékkal csökkenteniük kellett, azokat később duplázva emelték vissza. A felszolgálók beálltak ételfutárnak, többen saját autóikkal szállították ki a rendeléseket. Sőt, más éttermeknek is vállaltak kiszállítást. Fejlesztették a honlapjukat. Külön otthon dolgozós családi menüket találtak ki, és ezzel újabb célcsoportokat vontak be a közönségükbe. Átvészelték a nehéz időszakot, sőt, hosszú távon profitáltak is belőle. A tulajdonos ugyanis néhány bezárt éttermet megvásárolt, és ezzel tovább bővült.

Visszanézve a néhány évvel ezelőtti helyzetre, ma már magabiztosan tudjuk, hogy így lehetett megőrizni a piaci pozíciókat. De akkor, még a Covid előtt, bizony előre kellett gondolkodni ahhoz, hogy megelőzzük a versenytársak többségét.

Tóth Zoltán András