Nem áll ki értünk, ritkán ütközik az érdekeinkért, de simán elenged haza előbb, és kényelmes, hogy ő jár a igazgatóira.
Egy nyílt tréningnapon az a kérdés foglalkoztatta leginkább a résztvevőket, hogyan mondhatják el beosztottként a felettesüknek, hogy valami problémájuk van.
A gyakorlatok során a különböző munkahelyekről érkezők több olyan esetet meséltek, amelyek a közvetlen felettesük készségeit kérdőjelezték meg.
Mit tehet egy beosztott, ha a főnöke kevésbé ért a konkrét feladathoz mint ő?
Mi van akkor, ha a felettes kiad egy feladatot, ám a felettes fölötti vezető másképpen gondolja megoldani a feladatot? Ilyenkor melyikük elvárásainak feleljen meg a munkatárs?
Szűk körben megegyeznek egy folyamatról, de aztán szélesebb egyeztetésen a felettes nem áll ki a közös álláspontért, hanem a csapata rovására alakítja azt. Ilyenkor mit lehet tenni?
Több ilyen esetről meséltek a résztvevők, igyekeztek kiventillálni magukból ezeket. A feldolgozás során szinte mindegyik esetről az derült ki, hogy a beosztott munkatárs nem jelezte a problémáját a felettesének. Ő maga bosszankodott, szomorkodott, aggódott, és azt remélte, hogy a vezető majd észreveszi a gondokat, de nem szólt róluk. Ezek hangoztak el érvként:
- Mégis hogyan mondjam el a főnökömnek?
- Ő úgyis csak felfelé figyel, lefelé nem érdekli, mit mondunk.
- Neki is megvan a maga baja, úgysem foglalkozna ezzel.
- Eddig sem állt ki a csapatáért, értünk.
- Sosem mer ellentmondani a vele azonos szinten álló másik vezetőnek.
- Jó ez így, arccal a kassza felé.
- Minek vesszek össze a főnökömmel?
- Jófej a főnököm, mindent megenged, ennyi hibát elnézek neki.
Hogyan lehet jelezni a közvetlen felettesnek, hogy valami probléma van vele?