Ezekben a hetekben tartják a cégek, intézmények az évértékelő értekezleteket, csapatépítőket, év dolgozója díjátadókat, évzáró bulikat.
Összeszedik a „leg”-eket: a legelgondolkodtatóbb, legnehezebb, legjobb eredménnyel kecsegtető helyzeteket, feladatokat, változásokat, folyamatokat. A munkacsoportok a nehézségeket, problémákat is összegyűjtik, és kijelölnek új célokat, azokhoz feladatokat rendelnek. Számba veszik a vállalat eredményeit, kitüntetik a legsikeresebb munkatársakat, jutalmakat osztanak. Játékos csapatépítőt, céges vacsorát tartanak, és jókedvűen búcsúztatják az évet. A cégvezetők, főnökök ilyenkor igyekeznek a szokásosnál is jobb fejek lenni, az amúgy elérhetetlen igazgatók emberi arcukat mutatják, a laza vezetők pedig együtt isznak a csapatukkal. A dolgozók próbálják félretenni az év során őket ért megpróbáltatásokat, a fúrásokat, helyezkedéseket, és a közös együttlétre koncentrálnak. Ezekre a gesztusokra szükség van, amellett, hogy a cég iránti lojalitást építik, a csapatot mint közösséget is erősítik.
Érdemes ilyenkor néhány percet önmagunkra is szánni. A közösen megvont mérlegen, eredményeken és nehézségeken túl, foglalkozzunk saját magunkkal is! Sikerült-e elérni a munkahelyen azokat a célokat, amiket személyesen magunknak tűztünk ki? Sikerült fejlődni, előrébb jutni? Vezetőként sikerült a feladatokat delegálni, jutott elég idő önmagunkra? Egyensúlyban van a munka a magánélettel, megfelelően osztottuk be az időnket? Figyeltünk a családunkra, barátainkra, éltünk meg közös élményeket velük is? És volt megfelelő énidőd, amikor magaddal tudtál foglalkozni? Veled mi van?
by